Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A böjt

2009.11.03


A böjt az Érdy-kódexben "negyvenlőböjt", más változatban "bűt", a szakrális pogány  szóhasználat szerint. Jézus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak. A böjt az elcsendesülés ideje (szórakozás kerülése, lakodalmi tilalom stb.).

Őseink nagyböjt péntekjein az egész napot veszteglésben, azaz hallgatásban töltötték. Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett lacticinium, fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett az asztalra. A folytonos egyházi könnyítések ellenére is a magyar parasztság a 19. sz. végéig csupán halat és olyan eledeleket fogyasztott, melyeket (a szegediek szavával) csak a "harmat nevelt", tehát növényféléket. Az enyhítéseket visszautasító öreg tápaiak (Tápé Szeged önálló közigazgatási egysége) szerint „könnyű a bűt túrún, kinyérön”, vagyis hiányzik belőle az önmegtagadás. A szegedi, kalocsai tájon a hagyományőrző asszonynép között sokan a nagyböjt péntekjeit, különösen a nagypénteket 3, esetleg 7 szem búzán tartották meg mondván, Jézus is így cselekedett a pusztában, azért aki így böjtöl, minden búzaszemen pecsétként meglátja Jézus ábrázatát.

 

Böjti ételek a néphagyományban


Böjti népszokásként Kemenesalján gyakran főztek sós vízben nagy szemű magyar babot, amelyet lófogú borsónak is neveztek, sőt, "lutheránus babnak" is. Ezt nemcsak ebédre, vacsorára készítették, hanem napközben is fogyasztották. Néhol szemes kukoricát főztek. Böjti étel volt a kukoricamálé is. A kukoricalisztet tejjel leforrázták, kirakták a fejes káposzta tiszta levelére, és kemencében megsütötték.

A magyar parasztkonyha egyik legrégibb, legkedvesebb édes süteménye, különleges böjti eledele volt a csíráztatott gabonából készült csíra-málé, a csiripiszli, más néven szaladós, szaladé. A téli időszak köznapi étele volt, főként azonban az adventi és húsvéti böjt idején került leggyakrabban asztalra. Kicsíráztatott búza és rozs keverékéből készítették. Amikor a csíra már egy centiméter nagyságú volt, mozsárban megtörték, levét kisajtolták, liszttel elegyítve cseréptálakban, kemencében megsütötték, és különleges ételként fogyasztották. Mindez azt bizonyítja, hogy elődeink, és napjainkban is a hagyományokat őrzők, milyen nagy becsben tartották és tartják a teljes magot, csírázó magot, gabonamagot táplálékként.

A világ minden zugában dokumentumát találjuk annak, hogy már tízezer évekkel ezelőtt teljes gabonából, csírázó gabonamagból számos táplálékot készített magának az ember. Tudós expedíciók tanúsága szerint a világ legegészségesebb és leghosszabb átlagos életkorú népe a Hunza törzs, a Himalája tövében, a Boldogság Völgyében. Vegetárius étrendjükben a legfontosabb helyet a csírázó magvak, a teljes gabonamagvak és a csírázó gabona foglalja el. Félnyers, teljes szemből nyert kenyeret esznek. De Ázsia minden népe körében ősidőktől kezdve jól ismert, megszokott étel a csírázó mag.

A magyar nép keletről hozta magával a csírázó mag táplálékként való misztikus tiszteletét, megbecsülését, különösen a csírázó búzamagét. A magyar ember "élet"-nek nevezi a búzát, legfontosabb kenyérnövényét.

Az Edmond Bordeaux Székely által a vatikáni könyvtárban megtalált arámi nyelvű kézirat szerint Krisztus természetes, vegetárius táplálékot ajánlott betegségek gyógyításaként és az egészség ételeként. Ebben is kiemelten hirdette a csírázó búzamagból készült naponsült kenyeret. "Az élet, mit Isten bőséges asztaláról esztek, testeteknek erőt és ifjúságot ad, és a betegség távol marad tőletek. Mert Isten asztala táplálta az öreg Matuzsálemet, és bizony mondom néktek, ha úgy éltek, mint ő élt, akkor az élőknek Istene nektek is, mint neki, hosszú földi életet ajándékoz."

 
A böjtről általában

 

Ha eredetét nem is, de a böjtöt - mint nem evést - általában mindenki ismeri. Az evés és nem-evés hasonló az ébrenléthez és az alváshoz, a feszültséghez és az ellazításhoz. Két pólus, ami között az emberi élet folyik. A nappali étkezés és az éjjeli böjt az emberi élet oly természetes részei, hogy senki sem töpreng rajtuk. Csak akkor tűnnek fel, ha este sokat ettünk és reggel étvágytalanok vagyunk. Így jelzi a szervezet, hogy a böjt ideje még nem telt le, csak eltolódott. Nem véletlen nevezik az angolok a reggelit "breakfast"-nek, a böjt megszakításának. Aki éjjel nem böjtöl, annak nincs szüksége reggel "breakfast"-re.

Nappal az ébrenlétben a munkához, táplálkozáshoz, akcióhoz-reakcióhoz napi 12-14 órára van szükségünk. Éjjel 10-12 óra marad anyagcserére, lebontásra, át- és felépítésre. Az ehhez szükséges energiát saját raktárainkból meríti szervezetünk automatizmusa. Az éjjeli böjt alatt csak "önmagunkkal foglalkozunk", alszunk, pihenünk. A nyugalom, a biztonság, a meleg segítenek, hogy önmagunkból éljünk.

A láz alatt, de láztalan betegségek során is tapasztaljuk az "ösztönös böjt"-öt, étvágytalanságot, ami a természet nagyszerű öngyógyító képessége. Böjt során megtakarítjuk az összes energiafogyasztás 30%-át kitevő emésztési munkát, amit viszont gyógyításra fordíthatunk.
"Az állat okosabb nálunk, nem eszik akkor, amikor beteg, így szervezete könnyebben visszanyeri egyensúlyi állapotát. Természetes ösztönünk ugyanis időnként böjtre szólít bennünket, amikor étvágytalanok vagyunk, vagy betegség idején is. Azonban többnyire elnyomjuk ezt a jelzést étvágykeltéssel, erőltetett evéssel." (Dr. Oláh Andor)

A böjt alatt lehetőségünk van visszavonulni a hétköznapi forgatagból, megnyugodni, elmélkedni, elmélyedni, meditálni, egyszerűen csak önmagunkból élni. Az első böjthöz egy kicsit több bátorság, felfedezőkedv kell.

A mai átlagember nem érti a böjt - mint az evésről való szabad lemondás - mélyebb értelmét, különösen, ha állandóan ételek veszik körül. A böjt lényege fizikai értelemben éppen az anyagtól, mint tápláléktól való elszakadást jelenti. A böjt belső rendet teremt, segíti az egyéni út megtalálását és a lélek érési folyamatát. A belső szabadság és az igazi tudás felé vezető legősibb út.

Aranyszabály: a böjt nem azonos az éhezéssel! Aki éhezik, az nem böjtöl!

Ha az élelem megvonását kényszernek érezzük, az azonnal éhséget és ellenállást vált ki. Így van ez, ha a tudatunk nincs ezzel összhangban.

A böjt nem éhezés, amennyiben tudatos döntést hozunk a szabadon nem evésről.


Felkészülés a böjtre


Mindenekelőtt a böjtöt egy döntéshozatal, egy tudatos választás, elhatározás előzi meg. Ekkor megfogalmazzuk magunknak vállalásunkat, felajánlásunkat, vagyis a böjt célját. Majd a böjt kezdő- és utolsó napjának kijelölése, a böjti időszak kitűzése következik. A közelgő dátum előtt tudatosan felkészülünk rá. Körülményeinket, programjainkat ehhez alakítjuk, rendet rakunk magunk körül. Lélekben is készülünk. Gyakori ráhangolódással, pozitív állítások megfogalmazásával erősítsük magunkat.

A böjtre adott végleges "igen" jele, ha meglepve tapasztaljuk már az első napokban, hogy nem is vagyunk éhesek, jól érezzük magunkat, a teljesítőképességünk is jó. Minden a tudatunkban dől el! Azt szoktam mondani, a kapcsolót állítsuk át az elménkben, addig ne kezdjünk semmihez!

Az éhség normális esetben a szervezet jelzése, hogy felkészült az étkezésre, nyálat, emésztőnedvet termel, a szervezet 1-es energiaprogramra kapcsolt. Ha a táplálék hiányzik, ez az elvárás kielégítetlen marad, az éhség kínzóvá válik. Ezt hívjuk "éhezésnek".

A böjtölő azért nem érez éhséget, mert átállt a 2-es energiaprogramra. Energiatartalékai ellátják, s amíg ezek ki nem merülnek, böjtölhet. Az egészségesek szervei böjt során is ugyanolyan biztosan és automatikusan működnek, mint egyébként. Ezt megtapasztalva nő a böjtölő bizalma a saját szervezete automatikus irányítóképességében.

A böjt, a táplálék nélküli élet a létünk természetes része. A legtöbb embernek felfoghatatlan, hogy közben akár dolgozni vagy magunkat jól érezni is lehet. Sokan félnek a nélkülözéstől, betegségektől, haláltól. Ezek téves beidegződések. Pedig csak körül kell nézni a természetben.

 
Böjt az állatvilágban

 


Számos vadon élő állat normális életrimusához hozzátartoznak a hetekig, hónapokig tartó böjtök. Ez Isten adta "túlélőképesség"a táplálék nélküli időszakokra. A kőszáli kecske, zerge, szarvas stb ősszel annyit esznek, hogy az így felhalmozott zsírszövetükből kitelelhessenek, s közben keményen küzdenek a hóval és hideggel. Az üzekedés, - amikor forró csatát kell vívni a hímmel és a nőstények megtermékenyülési időszaka is ekkorra esik - bizonyítja, hogy a böjt nemhogy csökkenti az életerőt, hanem épp ellenkezőleg, meghatványozza azt!
De a madarak és halak világában is ez látható. A pisztráng, a lazac nehéz folyami útján és utána az ivási időszakban nem vesz magához táplálékot. A költöző madarak a nyár második felétől már gyakran normál súlyuk kétszeresét elérik, mielőtt felkerekednének. Erőtartalékuk révén akár 5000 km-t is képesek leszállás nélkül megtenni.
A ragadozók többsége többnyire akkor eszik, amikor zsákmányhoz jut, addig felhalmozott tápanyagkészleteikre támaszkodnak. A farkasok köztudottan hetekig képesek táplálék nélkül hatalmas távolságokat megtenni. Az afrikai ragadozók teljesítménye közismert, ahogy robbanásszerűen, száguldva üldözőbe veszik áldozatukat, hogy táplálékhoz juthassanak ők maguk és kölykeik. Nem egyszer rendkívüli koncentráló képességet, szervezettséget, türelmet, kitartást, fegyelmezettséget, csoportmunkát, taktikai készséget látunk, amint becserkészik áldozatukat. Mindezt nem jóllakottan, hanem kiéhezve teszik. És mégis! Vagy éppen ezért? Micsoda erőnlét, micsoda teljesítmény!

 
A vallásos böjt gyökerei is ide vezetnek, hogy az ember hálát ad Istennek az életben maradásért. Ahogy az állatok, úgy az ember számára is elengedhetetlen volt az életben maradáshoz, hogy elraktározott energiáit aktuális biológiai szükségleteinek megfelelően használja. Enélkül népcsoportok haltak volna ki. Ahogy évezredekkel ezelőtt, úgy a természeti népek ma is, hol feltöltik szervezetük belső raktárkészleteit, hol egyáltalán nem jutnak élelemhez. Meglepően hosszú ideig lehetséges az élet táplálék nélkül, még akkor is, ha szervezetünk számára egyes fontos anyagok részben lebontásra kerülnek. Ez még mindig messze van az éhhaláltól! Még csak hiánybetegségeink sem alakulhatnak ki egy jól előkészített, megtervezett böjt következtében.

 

A böjt hatása

 
A böjt alatt testünk összes zsilipje nyitva van. A szervezet minden nyílásán, pórusán át is szabadulni igyekszik anyagcsere-maradványaitól, és a felhalmozódott salakanyagaitól. A teljes bélürités (teljes böjtnél, ami nem evés, csak lé fogyasztás) már az első napon fontos. Ehhez sokféle megoldás van, savanyúkáposztalé, tejsavó vagy kipróbált saját háziszer, de leghatásosabb a beöntés. Ennél drasztikusabb a reggeli keserűsó.
Csak a tudatilag jól előkészített böjt esetén van spontán tisztulás, ürítés!
A vizelet a böjt alatt gyakran sötét színű, erős szagú. Sok folyadékbevitel (napi 3 l! ideális a víz, legjobb az élő forrásvíz) szükséges a vesék, húgyutak átöblítésére.
Bőrön keresztül is fokozottabb a kiválasztás, ezért gyakrabban szükséges zuhanyozni.
Légzéssel is méregtelenítünk, ezért fontos a friss levegőn való séta, testmozgás, sport, de az otthoni gyakori szellőztetés is.
A felső légúti öntisztulás is beindulhat, fokozottabb lehet a nyáktermelődés, a kiválasztás a nyálkahártyán keresztül, ami átmenetileg a hüvely tisztulásában is megnyilvánulhat.
A szájüreg, a nyelv lepedékessége fokozódhat, gyakran öblítsük ki szánkat, garatunkat és fogunkat is, nyelvünket is mossuk fogkefével.

A böjt a lelki szemét kitakarítására  is alkalmas...

Ne ijedjünk meg, ha nyomasztó álmaink lennének. A sírás nagy tisztító ereje könnyít a helyzeten, de jó, ha van akivel kibeszélhetjük magunkból a nyomasztó érzéseket. Érdemes az álmokat az ágy mellé készitett jegyzetre leírni, majd újra elolvasni, ha már újra "süt a nap". A lelki szemét kitisztítása, a szembenézés, szembesülés révén hozzásegít a megbocsátáshoz, az elengedéshez és elfogadáshoz. Ahhoz, hogy az újat befogadhassuk, előbb a régitől kell megválnunk.

Mielőtt a vázába friss virágot teszünk, kiürítjük, esetleg kimossuk a vázát, kicseréljük a vizet, friss vízzel töltjük meg, majd a régi csokorból kiválogatjuk a hervadt, elszáradt vagy épp oda nem illő virágokat. Majd összefogjuk a friss csokorral, vázába tesszük. Előfordul gyakran, hogy a régi csokortól teljesen meg kell válnunk, friss, új csokrot teszünk a tiszta vízbe. Ehhez hasonló a böjt. A testünk az edény, kiüresítjük, ki- és átmossuk, és végül megújulván testileg is, lelkünk színes, illatos virágaival töltjük fel azt. Ha figyelünk, egész másmilyennek látunk majd mindent, mint előtte. Minden a helyére kerül, könnyebbé válik, kiigazodik. Ekkor nagy szellemi energiáink szabadulnak fel, szellemi alkotókészségünk erősödik, hiszen a test-lélek-szellem szent hármasából a test nem sokat kíván, több jut, marad a szellem-lélek javára. A nagy mesterek mind ezt a módszert választották az elmélyülésre, a tudatuk kiterjesztésére, távoli kommunikációra, a transzcendens működésre, a megvilágosodásra.

Mérhetetlen szabadságot ad. Rossz beidegződésektől, szokásoktól megszabadít. Mivel mindent elhagyunk, ami nem létfontosságú, így kedvelt szokásainkat is, ami a böjt alatt ártalmas (dohányzás, alkoholfogyasztás, kávé, édesség, egyes gyógyszerek, amit szakemberrel meg kell beszélni!) A kávé, dohányzás stb elhagyása a böjt idején megerősít, ráébredünk, hogy anélkül is van élet, és nagyon jól érezzük magunkat így. Jó lehetőség arra, hogy a böjt megtörésekor visszanyerjük a szabadságunkat, szabadon választhassunk, nem iszunk ezentúl kávét, nem gyújtunk rá, nem rágcsálunk étkezések között stb, mert már nincs is rá szükségünk. Tehát az addigi életünkből kitisztíthatunk olyasmit, ami megkötözött, ezáltal elvette a döntés szabadságát.

 
Mellékhatásaként a felesleges kilóktól a leggyorsabban és legveszélytelenebbül megválhatunk.
Kitörhetünk a fogyasztói társadalom túlzásaiból, megtanulunk mértékkel enni, ésszerűen bánni az élvezeti cikkekkel.
Segít a gyógyszer-és élvezetiszer-függőségtől megválni.
A bőrt megszépíti, a szövetek rugalmasságát fokozza.
Méregtelenít, biológiai úton, természetesen, szerek nélkül.
A testi-szellemi erőnlétet segít megőrizni, sőt visszanyerni. Nőknek, férfiaknak szintén nagy segítség a változó korban.
A biológiai öregedést nem tudja megakadályozni, de lelassítja az idő előtti öregedési folyamatokat.
Megelőző módszerként egyre nagyobb a szerepe, a betegségek rizikófaktorai csökkennek. Végül, de nem utolsósorban nagyon nagy a szerepe a belső, lelki munkánkban. Testünk megtisztulva könnyebbé válik, lelkünk is emelkedik, tudatunk kitágul, a belső látás élesedik. Minden leegyszerűsödik, kitisztul. Különleges élmény.

 

Forrás:

Dr. Oláh Andor: A természet patikája,
Dr. Hellmut Lützner: A gyógyító böjt,
Kémenes Lóránt és Veres Emese-Gyöngyvér írásai,
Magyar Katolikus Lexikon,
magyarradio.ca/husvet,
husvet.hu,