Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldogasszony - a Hétfájdalmú SzűzAnya

2009.09.13


Lelkek csokra




Szenvedek, mert hazavágyom,
Ahol Te vagy, odavágyom,
Otthonom az, hol Ti vagytok!
Örök égi családom.

Keserves létemet ezért feneketlen kútba lököm,
Magamat pedig erős kötél végére kötöm.
Fel, fel magosba,
Fel egész a csillagokra,

Oda, ahol megszülettem,
Oda, ahol lelkem leltem,
Hol test nem lévén, a lelkek csokra
Egyetlen színes bokrétába
Az egész világot összefogja.

Csillagporos otthonomból
Összekötöm eget földdel,
Ott vagyok, hol a kék
Szeretkezik a zölddel.

Hegyet völggyel, hogyha kötök,
Híd vagyok világok között,
Én vagyok, Ki-áradással
Tűzvirágokat öntözök.

Hűvös szellőként, ha jövök,
Forróságban búzaföldön
Nyomomban elindulnak
S lavinaként zúdulnak le a rögök.

Íz vagyok a Szent Kehelyben,
Illat, ami éberen tart.
Gyógyír vagyok láz-álmokban,
Fájdalmakban, bánatokban.

Létek zajló morajában szín vagyok,
Mi testet öltött,
Zuhatagként sziklát őrlök
Vagy folyamként csak hömpölygök.

Ott vagyok egy mozdulatban,
Szerelmetes ölelésben,
Minden magban és hajtásban,
Virágban és a halálban.

Ott várlak, hol bölcsőd ringat,
Kísérlek, ha Napod szentül,
S érkezésnél, búcsúzásnál
Lelked nehézsége enyhül.

Keserves létemet hát feneketlen kútba lököm,
Magamat pedig erős kötél végére kötöm.
Fel, fel magosba,
Fel egész a csillagokra,

Oda, hol születtem,
Oda, ahol lelkem leltem,
Hol test nem lévén, a lelkek csokra
Egyetlen ékes bokrétába
Az egész világot szerelemmel összefogja.

 

2009.09.11.