Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlék

2008.09.20

 

Zuhan a csend,
elrejt az álom.

Elkél a kabát,
mert nagyon fázom.

Hangos a csend,
ha az álmot várom.

Elvisz az emlék,
de nem is bánom.

A pillanat szárnyán
az illatát hallom,
érzem a hangját,
az ízét meg látom...

És előttem áll!
Most legyek bátor!

Egy tétova mozdulat
és lebben a fátyol.

Az egyetlen szó,
mi engem vádol,
rég elröppent némán.

De legyek bárhol,
még sikolt az emlék:

"de hamisan játszol!"
És megóv a Fény...

           De nagyon távol
                               kerültem Tőled!!!
                                                 Az idő ápol...


1999. február