Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kék a zölddel...

2009.10.18


Testem lisztezett kenyér...
Tested vászonkendőm, mi melegen tart.
Erjeszti-keleszti bennem
A létet a lényed, mi betakar.

Jó kovász, mi növel-nevel engem,
Megkelt lelkem felébredt testemből kikel.
Hol kék a zölddel boldog nászba olvad,
Ott hallom a hangod, mi körülölel.

Mindenki cipőjén görcsöket oldozok,
Piszkos fűzőket fehérre mosok,
Kezed a kezemben, fejed az ölemben,
Végtelen határán imát mormolok.

Bensőmet kitölti az az élet,
Mit kínálsz, mint utolsó menedéket,
S a reményt, a hitet, a szerelmetességet.
Boldogasszony kendőjét Terád terítem én.
 
Ragyogó fényed már bensőmben éget,
Én nem növesztek s pirítok kérget.
Köszönöm Istenemnek s Néked!
Testem lágy, illatos kenyér...


(2009.08.12.)