Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tündérkertben

2009.05.12


Naptündér a Tündérkertben
Táncol-hajlik-perdül-forog,
Megérintve minden bokrot, fűszálat és felhőfodrot.

Illatozva odasuhan kapuidat nyitogatni:
Vörös, narancs, sárga kaput, zöldet s kéket bontogatni,
Ibolyaszín ablakodban Fényvirágot cirógatni.

Lelket, Testet gyógyít, ápol, égő szemedre hoz álmot,
Fénybe mártott ujjhegyével
Letörli homlokodról a ráncot.

Őt idézi, őt másolja minden test és minden forma,
Fűben, fában ő a gyógyír.
Földön-Égen ő volt, van, lesz.

Ha majd mindig ő énekel,
S minden dalban csak őt hallod,
Szíved eggyé olvad vele, s beleremegnek a dobok.

Hogyha lágyan feléd úszó illatban is csak őt várod,
Minden szemben tisztán, fénylőn az ő tekintetét látod,
Teremtő erőddel sarkából kifordítanád a világot,

Eljut hozzád, szeresd, hívjad! Soha-soha fel ne add!
Vágyaidat kicserélve lépheted át önmagad,
Szivárvánnyal ékes tündöklő Aranykapudat!

 

2009. május 12.