Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Te meg én

2008.09.20

Milyen is voltál? Kis kölyök.
Hosszú, csupa kéz-láb-könyök.
Az udvaron hosszan lestél felém,
Hogy vajon, ma hátranézek-e én.

Kezdetben, télen csak érdekes, jó:
Egy csók, egy érintés - de andalító.
És tavasszal már mindaz hiányzott,
Ami suli után már megszokott:

Hogy kézenfogtál engem és vezettél,
És bármerre követtelek volna én.
Hosszú séták haza a hídon,
Csókolózás a kis piros padon...

A Ligetben, a mi padunkon, tudod,
Ahol a két nyírfa rólunk suttogott:
"Én közös fészket, két kislányt jósolok."
"Úgy lesz, de ez előttük is még titok."

Ott megfogadtuk Te meg Én,
Még kölyökszerelmünk kezdetén,
Hogy nem hagyjuk el egymást soha,
A túlvilágon is lesz egy szoba.

S ott várjuk Egymást akkor is,
Ha egyikünk előbb távozik. 

1997. június 9.