Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szent szőttes

2009.10.13


A női lélek olyan mint egy bonyolult mintájú csodaszép keleti szőttes. Ahogy a nők egymással beszélgetnek, az is egy lassan készülő, aprólékos szövés. Ahogy a női lélek-beszéd kimondatlan szőttese készül, az is maga a csoda. Ráadásul az érzések-gondolatok leírva is épp ezt rajzolják. Itt egy szál, ott egy szál, néha feleslegesnek tűnő elágazások, ám szép lassan áll össze a minta, a lényegi tartalom belőle. A férfiak ezt különleges motiváció esetén tudják kivárni, egyébként hosszadalmasnak és unalmasnak, túl bonyolultnak, esetleg felesleges fecsegésnek gondolják. Persze van kivétel. De általában hamar "elvesztik a fonalat"! (Gyönyörű ez a magyar nyelv!) Nem tudják követni. Ha kivárják, szemük előtt kibontakozik a minta, s az számukra is csoda.
 
A nők éppen ezért jobban, könnyebben megértik egymást, hiszen ismerik a szövés technikáját, a sorok közti, sorok mögötti tartalmat is érzik, tudják. Különösen a szándékot, hiszen azt érzések közvetítik. Hogy ez tükör vagy nem tükör, az ebben a kérdésben a megértés fázisában teljesen lényegtelen. A tükör a következő fázis, a REND-ezésé, a feldolgozásé. Most az érzésre figyelek, hogy a szőttes kibontogatása közben az mit vált ki belőlem. Kipottyannak közben gyöngyszemek és megmutatkoznak a kibontott szálakon megmaradt csomók, görcsök, festéshibák és megvastagodott vagy épp elgyengült, erősen kopott részek, kisebb-nagyobb sérülések. Ezeket a szép motívumok mind eltakarták. A szőttes szövőjének székében ülök hát és utazom. Az ő életében, az enyémben, a MINDENSÉGBEN. Megértem a lényeget. Mert ahogy szövés közben kilépek az IDŐ-háló csapdájából, ÉN vagyok ott, ÉN VAGYOK jelen, nem pedig én. Csak a szövésre figyelek, megszűnik Tér-Idő, Jelen vagyok, az "Itt és Most"-ban vagyok, már semmit nem akarok, ÉN.

Ebben az állapotban párszor lebontottam és újraszőttem már más nő szőttesét. Közben megértettem, miért írta, mondta amit és miért akkor, amikor. Nem elég, ha csak a szándékot nézem.
  

Beszélgetéseink során nem adok tanácsot, csak figyelek, csak jelen vagyok. Nem akarok senkit megmenteni sem mástól, különösen nem önmagától. Nem mondom, hogy tedd, éld, élvezd, csináld, és azt se mondom, hogy ne tedd, ne folytasd, ne merülj bele, ha nem kértél tőlem segítséget, mert segíteni pedig kéretlenül... nem helyes, az inkább beavatkozás. Csupán érzéseimről, személyes tapasztalataimról beszélhetek. És mert úgyis úgy volt, VAN, lesz, ahogy a Teremtő rendezi, semmit nem siettethetünk, és semmit meg nem akadályozhatunk. Mindennek szabott ideje van.


Az én kérésem, óhajom mellékes ahhoz a tervhez képest, ahogy Ő készíti a MINDENSÉG szőttesét. Igyekszem rálátni. Ezt tanulom, gyakorolom. Megérteni. Csodálatos magyar nyelv! Ha megértem befogadom és értékké válik bennem! Több leszek és azt hiszem jobb is.

Számomra (IS) EGY IGAZ ÉRTÉK VAN, a SZERETET. Ezért a Szívből indítva kell megértenem, értékelnem mindent, mindenkit anélkül, hogy ítélnék, bírálnék, vádolnék, sajnálnék. Elfogadással szeretni. IGEN! Folyamatos tanulásom lényege, LÉNY-EGEM ez. Ezzel képezek ÉRTÉK-et, sőt ÉRTÉK-állót, és építem bele MAG-amat és ezeket a mintákat a Mi
ndenségbe, a MIND-ÉN-s-ÉG-be, az ÖRÖK-LÉT-be. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ezt éljem, ezt sugározzam. Csak a SZERETET képes a fonál görcseinek kisimítására, a színek élénkítésére vagy épp TELJES fehérítésére, a szál erősség javítására, a kiegyenlítésre, összhangba hozásra, a REND-ezésre.

EBBEN  A  SZŐTTESBEN  MINDENKINEK  HELYE  VAN!

Egészen közelről színek kavalkádja gyönyörű mintával, de nagy rálátásból, fentről nézve a MIND-ÉN-SÉGET EGYBEN TARTÓ TE-(L)-JES SZŰZ-HÓ-FEHÉR.


Hálát adok az Úrnak, hogy segítőket küldött, akik hol szőni, hol kibogozni mellém kerültek, s akik saját világukat szeretettel beleszőtték a MI nagy szőnyegünkbe MI-értünk, hogy MI értsünk.