Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. F. Ágnes versei

2008.09.19

 

Embernek lenni

Ha akkor se lopsz, ha senki se látja,
Ha akkor is adsz, ha senki nem látja,
Ha szíveddel rajzolsz a földi homályba,
EMBER leszel akkor, nem átkozott árva.

Ha kiszárítod a bűnnek mocsarát,
Ha csokorba szeded az élet virágát,
Ha csillaggal írod a szeretet dalát,
EMBER ekkor leszel, s nem múló szürke báb.

Ha ellenségednek nem akarsz ártani,
Ha tudsz megértésben mindig megbocsátani,
Ha szíved aranyát szét tudod osztani,
EMBER ekkor lehetsz, s nem kell téged szánni.

Ha hideg sötétség már nem fogja szívedet,
Ha a Nap-meleggel megtöltöd lelkedet,
Ha rabláncaid szívesen leveted,
EMBER ekkor lehetsz, mert ez a SZERETET.

Ha már kerted földjét szépen megművelted,
A konkolyt és búzát külön helyre tetted,
Ha a gyomnövényt már tűzre vetetted,
EMBER ekkor leszel, mert tiszta lesz a lelked.

S az emberi létben helyedet megleled.

2002.január 6.

 

__________________________________________

Szellemi embernek lenni

Ha lényed mélységeit tisztára mosod,
Színes délibábod átalakítod,
A "kettőt" magadban jó szívvel feloldod,
Helyedet Istenben ekkor megtalálod.

Ha életed fonalát már a Szellem fonja,
Ha szabad akaratod már Istent szolgálja,
Ha a Teremtő Kéz rügyed beoltotta,
Édes nektár terem volt vad-alanyodba.

Ha már nem fontos, kinek van igaza,
Ha teljesen rábíztad magadat Krisztusra,
Ha kereszt súlya fölött mosolyog a lelked,
Magadat égi hazádban megleled.

Ha ősszel is érzed a tavasz illatát,
Ha nem tombol már benned múló földi vágy,
Ha fenékig kiittad a szenvedés poharát,
Közben felemészted lelkednek salakját.

Ha a NAP fényétől nem vakul szemed,
Ha már tükör lényed el is felejtetted,
Ha forró olajtól nem ég meg a tested,
Ekkor áthat téged fényes Szellemed.

És Istenben való Önvalód megleled.

2002. január 19.

 

___________________________________________

Magyarok keresztútja

Istennek követe, Turulnak képébe
Megszentelt egy népcsoportot,
Kinek neve: ŐSMAGYAROK.
A feladat hatalmas,
S e nép erre alkalmas.
Összekötni Nyugatot Kelettel,
Majd pedig a Mennyet a Földdel.
Keresztút e nemzet sorsa,
De csak ez visz a magosba.
Szent Lélekkel töltekezve,
Nagy Szellemeknek serege
Testbe szállt a feladatért,
Áldozva a megváltásért.
Árpád-házi királyoknak,
Mátyásnak és Rákóczinak
Nagy szelleme ma is árad,
Fényt lehozva e világnak.
S ha eljő a végső óra,
Az Égi harsonaszóra
Itt ömlik a Menny a Földre,
Az összes bűnt eltörölve.
Mennybe száll e nemzet maga,
Turul apja várja haza.
Megtérésben, dicsőségben,
Tisztulva áldozati vérben,
Hazatér egy népcsoport,
Kinek neve MAGYAR volt.

 

___________________________________________

Az égő csipkebokor

Égő csipkebokorban Atyámhoz érkezek,
Mert a Tűz a Földre megérkezett.
Tisztító, lobogó tűz,
A szívekben lángot vetett.
Futótűzként perzsel, s terjed,
Lángnyelvvel ír történelmet.
Üszkös, fekete romok felett
Közeledik a Szeretet.

Csipkebokor gyökerével földbe kapaszkodva
Az Égi tüzet magába fogadta.
Megérett a csipkebokor termése,
Piros gyümölcs nőtt a rózsa helyébe.
Termésben az apró MAGOK
Hordozzák már a holnapot.
Földbe hullva elhalnak,
Majd százszoros termést hoznak.
Beborítják az egész Földet,
Helyet készítenek a Fénynek,
Isten fenséges Tüzének.

Égő csipkebokorban élek én,
Ott, hol az Ég lassan Földet ér.
A szép csipkerózsa szirmát elhullatta,
Magát a nyár tüzének adta,
S lángtermését ősszel meghozta.
Ősz végére, tél előre
Csipkeláng csapott az Égre.
Lángkarjával vágyakozva
Rést ütött a messzeségbe,
Hol Égi Tűzzel egyesülve
Égő bokor lett belőle.

2001. október 27.

 

___________________________________________

Napfény a télben

Napfény a télben,
Táncol a szélben,
Hószagú dallal jégbe harap,
Csattan a tócsa,
Vízcseppek hangja
Csiklandozza az ereszaljat.

Szerelmes gerle
Hangját eresztve
Csábító csókkal párjára vár,
Fészeknek helye,
Tölgyfaág öle,
Vidáman hívja az ifjú párt.

Kerek tó tükre
Tükröz az égre,
Megfürdik benne párja a Nap,
Huncutul kacsintva,
Víz fodrán megcsúszva,
Aranyhal táncol habok alatt.

Hóember orra
Csorog a hóba,
Hóhegyek ormán oszlik az éj,
Olvad a hó is,
Éled a szív is,
Vidáman ömlik a Földre a Fény.

2001. január 21.

 

___________________________________________

Szívem kelyhe...

Szívem kelyhe minden este
Ég és Föld találkahelye.
Magyar honban Magyar szívvel
Nagy kozmikus öleléssel
Összekötöm Mennyet Földet,
Használom az őserőket.
Pólusok közt megfeszülve
Verítékem hull a Földre.

2006. október 22.

 

___________________________________________

 

 ÁLDÁS
 
Szíriuszi táltos lényem
Arany őszön Földön élem.
Szíriuszi aranyerdő
Föld szívéből Egekbe nő.
Aranyerdő közepébe'
SZER-t ül Krisztus nemzetsége.
Aranyasszony-aranyszívből
Fény sugárzik őserőből.
Táltos ima száll az Égre,
Áldás hull a 7 Vezérre.

2008. november 4.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.