Hangadó

Tegnap a kertben meghalt a lepke,
Kereket oldott végtelenbe esztelennek lelke.
Báb-korában ki se hitte volna
Mily pompával rakják borostyánból ravatalra.

                                          
Szemfedőjét pókok fonják könnyből,
A lelketlen előtt pap misézik könyvből.
Kitárt karokkal hálapénzét várva
Emeli a lepkét Jézushoz, Földi létét zárva.


A fűszálak tenyerükbe temetik fejüket,
Törékeny kezecskéikkel letörlik a harmatcseppeket.
A tücsök gondosan gyantázza vonóját,
Húzna gyászában bús égi muzsikát.


Üdvözlégy Mária - hangzik fel ezernyi lyukból.
Díszes gyászruháját felveszi leveli a kútból,
Holnapi bogártemetőre ugorva kutat utat,
E virrasztón ki szomorú, egereket itat.


Zúdul magasztos és fennkölt pillanatok sora,
Nem nyitja többé pilláját pillangótok soha.
E katarzisban teljesedni látszik darázsnak sorsa
Noha álma - méhhé válni, oly természetes volna.


Eközben a lepke kilehellett pihe-puha lelkének
Hite nyújt megnyugvást, mint
Gidának őz tejjel telt dús csecse,
Hozsanna! - áldott legyen a Föld, Testvérem,
Én könnyeim kitárt szárnyán Krisztusig emelkedem.

2009.08.24.